Körülbelül 200 évvel ezelőtt – egészen pontosan 1889-ben – Európában jött létre a világ első nyugdíjrendszere. Egy porosz kancellár (Otto von Bismarck) nevéhez fűződik eme nemes cselekedet. Ezt hívjuk az úgynevezett felosztó-kirovó rendszernek, mely a mai napig működik Európában. A legtökéletesebben – meglepő módon – Németországban.

Ez a rendszer alapvetően arra az elvre épült, miszerint általában több ember fizeti a járulékot, mint ahány embernek a befizetésekből az ellátmányát kell biztosítani. Európában ekkor az átlagéletkor 60 év körül volt. A népesség növekedett, a társadalom fiatal volt, s csak a 70 éven felüliek kaptak nyugdíjat. Ezekben az időkben egy nyugdíj kifizetéséhez 8-10 aktív dolgozó befizetése állt rendelkezésre (ma ez az arány 1:1,5).

Az elv a gyakorlatban jól is működött, egészen a múlt század második feléig. A fiatalok nagy számban és viszonylag korán, 18-20 éves korukban elkezdtek dolgozni, az átlagéletkor a mostaninál jóval alacsonyabb volt, így a nyugdíjalap tényleg fenntartható módon működött. Emiatt a be- és kifizetések folyamatosan egyensúlyban voltak. Ez az ötlet annyira bevált, hogy több ország is átvette, az elsők között volt – az akkor még nem olyan kicsi – hazánk is. Azonban a folyamatosan emelkedő átlagéletkor és a két világháború alapjaiban véve megrengette ezt a működőképes elvet.

Magyarországon egészen 1944. december 21-ig nem tudták orvosolni ezt a problémát. Ekkor ugyanis a Népjóléti Minisztérium – később Egészségügyi Minisztérium – élére Ratkó Anna került, mellyel ő lett az első női miniszter. Leghíresebb rendelkezése az a születésszabályozási törvény volt, mely megtiltotta a terhesség művi megszakítását, az abortuszt. Emellett propagandát folytattak a gyermekvállalás mellett, még akár házasságon kívül is. Bevezették a gyermektelenségi adót, amelyet az a 20 és 50 év közötti férfi, illetve 20 és 45 év közötti nő volt köteles fizetni, akinek már volt keresete, de gyermeke még nem. Az adó az adóalap 4%-ára terjedt ki. Ezzel párhuzamosan rögzítették az anyák, a terhes nők és a gyermekek védelmét. Szülés előtt 12 hét fizetett szabadságot és a szülés után hat hónap szoptatási időt biztosított a törvény. A rendelet valóban jelentős eredményt ért el a népszaporulat növelésében, ugyanis tíz év alatt közel hatszázezerrel nőtt a lakosság száma. Ha ebbe belevesszük az 1956-os kivándorlást is, akkor legalább nyolcszázezres növekedésről beszélünk.

Azért is érdekes a Ratkó-korszak óta tartó negatív folyamat, mert kicsiny hazánkban a jelenleg létező legfejlettebb, 3 pilléres (állami nyugdíj, nyugdíjpénztár, öngondoskodás) nyugdíjrendszer működik. Ennek ellenére mégsem garantálja az állam a nyugdíjak kifizetését. Magyarországon ez abból a szempontból (is) nagy problémát jelentett/jelent, hogy a Ratkó-gyerekek és unokák (a népességrobbanás, vagy akinek jobban tetszik, bébibumm generációja) még csak most, illetve ezután fognak nyugdíjba menni.

Ezzel arra szeretnék rávilágítani, hogy mire én (vagy akár Te, kedves Olvasó) elérem a 65. életévet, addigra lelkes honatyáink feljebb tol(hat)ják a nyugdíjkorhatárt 70-75 évre. Jelenleg ott tartunk, hogy az öregségi nyugdíj legkisebb összege havi 28.500 Ft, a rokkantsági járadék pedig havi 33.930 Ft. Az öregségi nyugdíjak tekintetében az átlag 115.786 Ft. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a nők átlagnyugdíja 6.000 Ft-tal kevesebb, mint a férfiaké. Viszont van jó hír is. Állítólag a 2016-os költségvetési törvényjavaslatban az áll, hogy a kormány 1,6%-kal növeli a nyugdíjakat. Ez átlagosan 2.000 Ft-ot jelent.

Akármennyire is azt hisszük, sajnos a nyugati országokban sem jobb a helyzet, mint nálunk, viszont ott már korábban felismerték ezt a problémát. A lakosság jelentős része még aktív korszakában gondoskodott saját nyugdíjas éveiről. Ráadásul manapság a gyermekvállalás sem olyan mértékű, mint például az 1960-as években, akkoriban ugyanis 2,7 gyermek jutott egy nőre, 1995-re viszont már csak 1,5 gyermek jutott egy-egy asszonyra. Ha ilyen ütemben folytatódik ez a tendencia, akkor Európa munkaképes korú lakossága előreláthatólag negyvenmillió fővel, vagyis 18%-kal fog csökkenni 2050-ig.

Száz szónak is egy a vége! Senki sem tudja és nem is fogja garantálni, hogy a különböző állami támogatások által meg lehet gazdagodni –, legyen az lakás, vagy éppen nyugdíj célú –, de használjuk ki, ha már van rá lehetőség. Egy dolog viszont biztos: ha Te nem teszel ellene, kedves Olvasó, akkor más nem fog helyetted! Én havonta tízezer forintot teszek félre. Az szerinted pénz, a saját jövőd szempontjából? Aki dohányzik, az minimum ennyit elfüstöl egy hónap alatt.

Ha MOST nem kezded el az öngondoskodást, akkor bizony kínkeserves nyugdíjas évek elé nézel! Tegyél ellene! Kezeld átgondoltan a pénzügyeidet, és fordulj egy profi tanácsadóhoz!

Budapest, 2015.07.07.

-- Zugonics Szabolcs --